Titkaink – amik elválasztanak és össze is kötnek

Világifjúsági Találkozó. Tolbuchin, Lenin körút. Traubi szóda. Jaffa. Kocka Lada. Tekercses magnó. Kontroll Csoport. Vasfüggöny. Besúgók és megfigyeltek. Privát szférák és közérdekek. Rendszereken átívelő megalkuvás. Öröklődő nemzedéki traumák. Ki mit tud. Naiv mosolyok, lelkes hiszékenység. Trapéznadrágba és virágos szoknyába öltözött áloptimizmus. De álljunk csak meg egy szóra! Tényleg – most akkor Ki Mit Tud? Pontosabban Ki Mit és Hogyan Tud? – olvashatjuk a Pintér Béla és Társulata Titkaink című darabjának felvezetőjében.

Pintér Béla darabjai elég megosztóak. Van, aki nagyon szereti őt, van, aki nem bírja megnézni, és inkább távolról elkerüli a színész-rendező alkotásait. Én ámulattal vegyült megdöbbenéssel szemlélem, mert minden gyomorforgató jelenet ellenére olyan témákat feszeget zseniális módon, és ezért szeretnék még sok darabot látni tőle. Erre a TAO megreformálása és átalakítása miatt a jövőben nem tudom, mennyi esélyem lesz. Mindenesetre örülök, hogy tavaly decemberben a Titkaink című zenés-prózai szatíráját láthattam és hamarosan a Szutykot is megtekinthetem. A jegyek percek alatt elfogynak minden előadásukra, nehéz kapni őket -még úgy is, hogy fel vagyok iratkozva a hírlevelükre és majdhogynem azonnal reagálok, foglalnám a helyemet. Miért ilyen népszerű és miért ilyen megosztó? Látni kell- aztán döntse el mindenki saját maga, hogy melyik táborhoz fog tartozni. Egy azonban biztos, ha egy darabot megnéztél tőle, és tetszett, utána újra és újra látni szeretnéd majd.

 A Titkaink című műve egyszerre vicces és sírva nevetős, de ugyanakkor szívbe maróan fájdalmas és igaz. A táncházak és a népzenészek akkori világába csempészi bele a legfájdalmasabb titkokat. A darab egyik kulcsfigurája Balla Bán István népzenegyűjtő, akinek mély és sötét titkát meséli el. A főhős képtelen úrrá lenni kisiskolás nevelt lánya, Timike iránti vonzalmán, amit egyedül legjobb barátja, a táncházvezető Tatár Imre édesanyjával oszt meg. Ám az asszony halálával a titok nem kerül a sírba, hiszen az ellenzéki mozgalmakkal szimpatizáló Szádeczky Elvira lakásán poloskákat helyezett el az állambiztonság. Tatár Imrét már rég óta figyelik, mert sejtik róla, hogy az ellenzéki propaganda egyik vezéralakja és mozgatója. A műben sorsok, titkok, bűnök, bűnhődések, egy lezárt (?) korszak igaz története elevenedik meg a szemünk láttára. 

Ez az a darab, ami után nem fogsz egész este nevetve sétálni haza a színházból, hanem azt veszed észre magadon hetekkel, hónapokkal később is, hogy igen, a hatása alá kerültél. Igen, elgondolkozol rajta, és habár túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, milyen is volt az átkos szocializmusban élni, mégis összeszorul a gyomrod, hogy a szüleidnek, nagyszüleidnek milyen rendszerben kellett fiatalnak lenni. Amikor párhuzamot vonsz a jelen rendszere, és a múlt elhallgatott titkai között és szeretnél egy jobb és szebb jelenben, jövőben élni. Ami után azt fogod érezni, hogy a gyerekeid jó lenne, ha egy normális és egészséges társadalomba születhetnének bele, és rá kell jönnöd, hogy ilyen soha nem létezett és valószínűleg nem is fog létezni.

Fájdalmak, titkok, sötét elhallgatott vagy már elfeledett múlt. Jelen és jövő… Ez mind benne van Pintér Béla előadásaiban. Aki nem szeret gondolkozni, aki nem szereti, ha a valóság néha arcul csapja és a múlt gyötrelmei megelevenednek, ne nézze meg Pintér Béla és Társulata előadását.