Ugrás a fő tartalomra

Magamról


1987. június 19-én, Siófokon születtem. Általános iskolába Siófokon jártam, majd 8. osztályos koromtól az agárdi Chernel István Általános Iskola és Gimnázium tanulója lettem. 
13 éves koromtól színház rajongó vagyok. Szerencsémre a székesfehérvári Vörösmarty Színházban számos remek darabot láthattam helyi és budapesti vendégelőadók által. Gimnáziumi tanárom, Stossek Zsuzsanna szervezésének köszönhetően, a kortárs művészet előadásait ismerhettük meg Budapest különböző Színházaiban. 
Akkor még háborogtam ezen, de mivel szerettem színházba járni, minden lehetőséget megragadtam. Ma már hálás vagyok neki. Az ízlésem, a szemléletmódom, sőt a személyiségem alakulásában is fontos szerepet töltöttek be ezek a kirándulások. 
Gimnazista fejjel még arról álmodoztam, drámatörténész leszek, vagy akár színművész. Utóbbiról gyorsan letettem, mert szerepelni nem szerettem. Ellenben ez az új felismerés és szerelem segített legyőzni a verstanulás iránt érzett ellenszenvemet. Máris gyorsabban, hatékonyabban és örömmel tanultam a kötelező verseket.

Gimnáziumi éveim után, - tanáraim legnagyobb meglepetésére - a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, kommunikáció és médiatudomány alapszakán tanultam tovább. Érdeklődésem ekkor már a reklám és újságírás felé fordult, amiben szüleim is támogattak. Nagy sajnálatomra a reklámadatbázis, amit akkoriban felépítettem elveszett. Az egyetemi évek alatt elkezdtem újságíróként a Műhelynek (a Műszaki Egyetem diáklapja) dolgozni. Tanárom, Csiky Attila a műfajelméletet és a versenyszellemet jól megtanította nekünk. Habár politikai nézeteivel soha nem értettem egyet, csoportelsőként zártam a kurzusait. Mégis a szakmáról legtöbbet édesapámtól tanultam, aki mai napig példaképem és mentorom.

Az életem sok vargabetűt tartogatott mind a munkahelyek, mind pedig a tanulmányok terén. Mesterképzésre az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus szakára mentem. Nem bántam meg, mert mindegyik szemléletformálóan hatott rám. Jelenleg az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanulójaként a testi fejlesztés felé fordult az érdeklődésem.

Munkámat tekintve kommunikációs szakemberként erősítem az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetet, valamint a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karát. 2016 szeptembere óta dolgozom felsőoktatási kommunikátorként. Munkám során többek között szerkesztőségvezető vagyok, kari és intézeti marketing és PR vezetői asszisztens.

A hobbim viszont örök szerelem maradt. Ez indított most el azon az úton, hogy magamnak és másoknak megírjam, leírjam, átadjam színházi, opera és operett élményeimet.

Remélem, velem tartotok ezen az úton!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

József Attila bőrébe bújva

Nehéz elvonatkoztatni egy látott műtől, ha ugyanazt a témát dolgozza fel, de mégis teljesen más műfajban. Az Én József Attila musicalt látva a Madách Színházban ez nem is sikerült most egészen. Tavaly tavasszal volt szerencsém a Pesti Színházban Vecsei H. Miklós egyszemélyes előadásában megnézni a Mondjad, Atikámat! Mi a közös bennük? Ahogy a címből is következtetni lehet, mind a kettő József Attila életét dolgozza fel. És a különbségek? Erről fog szólni ez a mostani bejegyzés. Mondjad, Atikám! Elképesztő, utánozhatatlan, egyedülálló, hamisíthatatlan, libabőr, döbbenet, mélység és magasság. Ezek az érzések és gondolatok jutnak először eszembe, ha az előadásra emlékezek. Elég közel ültünk ahhoz, hogy az összes érzelmet Vecsei arcán közelről lássuk. A történet József Attila életét mutatja be. Korai gyermekéveire emlékezik és a nehézségekre, amiből egész életében kijutott. Szerelmes természetére, mert nem volt olyan, hogy vagy ne lett volna szerelmes, vagy ne gyötrődött