Ugrás a fő tartalomra

Magamról


1987. június 19-én, Siófokon születtem. Általános iskolába Siófokon jártam, majd 8. osztályos koromtól az agárdi Chernel István Általános Iskola és Gimnázium tanulója lettem. 
13 éves koromtól színház rajongó vagyok. Szerencsémre a székesfehérvári Vörösmarty Színházban számos remek darabot láthattam helyi és budapesti vendégelőadók által. Gimnáziumi tanárom, Stossek Zsuzsanna szervezésének köszönhetően, a kortárs művészet előadásait ismerhettük meg Budapest különböző Színházaiban. 
Akkor még háborogtam ezen, de mivel szerettem színházba járni, minden lehetőséget megragadtam. Ma már hálás vagyok neki. Az ízlésem, a szemléletmódom, sőt a személyiségem alakulásában is fontos szerepet töltöttek be ezek a kirándulások. 
Gimnazista fejjel még arról álmodoztam, drámatörténész leszek, vagy akár színművész. Utóbbiról gyorsan letettem, mert szerepelni nem szerettem. Ellenben ez az új felismerés és szerelem segített legyőzni a verstanulás iránt érzett ellenszenvemet. Máris gyorsabban, hatékonyabban és örömmel tanultam a kötelező verseket.

Gimnáziumi éveim után, - tanáraim legnagyobb meglepetésére - a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, kommunikáció és médiatudomány alapszakán tanultam tovább. Érdeklődésem ekkor már a reklám és újságírás felé fordult, amiben szüleim is támogattak. Nagy sajnálatomra a reklámadatbázis, amit akkoriban felépítettem elveszett. Az egyetemi évek alatt elkezdtem újságíróként a Műhelynek (a Műszaki Egyetem diáklapja) dolgozni. Tanárom, Csiky Attila a műfajelméletet és a versenyszellemet jól megtanította nekünk. Habár politikai nézeteivel soha nem értettem egyet, csoportelsőként zártam a kurzusait. Mégis a szakmáról legtöbbet édesapámtól tanultam, aki mai napig példaképem és mentorom.

Az életem sok vargabetűt tartogatott mind a munkahelyek, mind pedig a tanulmányok terén. Mesterképzésre az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus szakára mentem. Nem bántam meg, mert mindegyik szemléletformálóan hatott rám. Jelenleg az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanulójaként a testi fejlesztés felé fordult az érdeklődésem.

Munkámat tekintve kommunikációs szakemberként erősítem az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetet, valamint a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karát. 2016 szeptembere óta dolgozom felsőoktatási kommunikátorként. Munkám során többek között szerkesztőségvezető vagyok, kari és intézeti marketing és PR vezetői asszisztens.

A hobbim viszont örök szerelem maradt. Ez indított most el azon az úton, hogy magamnak és másoknak megírjam, leírjam, átadjam színházi, opera és operett élményeimet.

Remélem, velem tartotok ezen az úton!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Liliom a Vígben

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nem most láttam előszőr színpadon, hanem 2014. június 19-én, pont a születésnapomon a Thália Színházban, Csányi Sándor és Schell Judit főszereplésével. Akkor egy könnyed, mégis a mű mondanivalóját tekintve szomorú, de a problémát a gyökerénél fogva bemutató előadást vittek színpadra. Bevallom őszintén, hogy Csányi Sándor játékáért nem rajongtam, szerintem a szerepét túljátszotta. A díszlet, a szereposztás, a jelmezek azonban kiválóak voltak. Éppen emiatt is kíváncsian vártam, hogy a Vígszínház rendezője, ifj. Vidnyánszky Attila hogyan jeleníti meg ezt a nem túl vidám történetet. A 2018. december 15-én bemutatott színmű nem vonzza a közönséget. Ezt jegyvásárláskor még nem láttam, viszont egy-két nappal az előadás előtt ránéztem, van-e szabad hely. Meglepődve tapasztaltam, hogy temérdek jegyet lehet még rá kapni. Akkor már kezdtem gyanakodni. Itt valamit nagyon elrontottak, vagy még mindig nem elég befogadó Budapest közönsége a Vígszínház m...
Megjegyzés küldése
További információk

Berlin, Alexanderplatz – tisztességtelen tisztes ember

Idén ez volt az első alkalom, hogy drámát és nem musicalt néztem színpadon. Az Alfred Döblin regénye nyomán, Mikó Csaba által színpadra adaptált, majd Kovács D. Dániel és Bíró Bence révén továbbgondolt Berlin, Alexanderplatz nem bizonyult könnyen befogadható darabnak. Nehéz megállapítani, hogy az influenzaszezon és a betegség miatt érzem ezt így, vagy valami mégsem sikerült annyira jól, mint ahogy a rendezők szerették volna, vagy esetleg pontosan elérték a céljukat, csak nekem más az ízlésvilágom. A történet Döblin regénye 1929-ben lát napvilágot és életművének legjelentősebb darabja, az európai expresszionizmus korszakot meghatározó, kiemelkedő alkotása.   A történet helyszíne Berlin, a 20. század modern nagyvárosa, valamint a keleti városrész proletárnegyedeiben élő kisemberek – munkások, lumpenproletárok és lecsúszott tisztviselők – életének központja. Címét pedig éppen ezért a lármás, forgalmas Alexanderplatzról kapta. Főszereplője, Franz Biberkopf szállítómunkás, a...
Megjegyzés küldése
További információk

Apáca show az Operettszínházban

Kezdetek Az Apáca show (Sister act) olyan kultfilm, amelyet generációk ismernek és szeretnek. Magyarországon 1993-ban mutatták be. Whoopi Goldberg, mint fekete apáca egyből belopta magát a szívünkbe. A dalok, a hangzásvilág, maga a történet szórakoztató és egyedülálló volt a maga nemében. Nem csoda, hogy folytatása és második része lett a filmvásznon is. A történet... Deloris Van Cartier bárénekesnőről szól, akinek a pasija egy gengszerfőnök. Szeretne sztár lenni, de a férfi nem veszi komolyan. Egy szerencsétlen véletlen folytán szemtanúja lesz, ahogy ez az ember lelő valakit. Menekülése első állomása a helyi kapitányság, ahol Eddie Souther hadnagy siet a segítségére. Delorist a Szent Katalin zárdába viszi, ahol apácának öltözve kell elvegyülnie, míg a tárgyalás ideje el nem érkezik. Ennek sem a zárda főnökasszonya, sem Deloris nem örül. Viszont a templom anyagi bajban van, és a rendőrség fizet a zárdának, hogy befogadják a menekülő énekesnőt. A nő gyorsan belopja magát a...
Megjegyzés küldése
További információk