Idén ez volt az első alkalom, hogy drámát és nem musicalt néztem színpadon. Az Alfred Döblin regénye nyomán, Mikó Csaba által színpadra adaptált, majd Kovács D. Dániel és Bíró Bence révén továbbgondolt Berlin, Alexanderplatz nem bizonyult könnyen befogadható darabnak. Nehéz megállapítani, hogy az influenzaszezon és a betegség miatt érzem ezt így, vagy valami mégsem sikerült annyira jól, mint ahogy a rendezők szerették volna, vagy esetleg pontosan elérték a céljukat, csak nekem más az ízlésvilágom. A történet Döblin regénye 1929-ben lát napvilágot és életművének legjelentősebb darabja, az európai expresszionizmus korszakot meghatározó, kiemelkedő alkotása. A történet helyszíne Berlin, a 20. század modern nagyvárosa, valamint a keleti városrész proletárnegyedeiben élő kisemberek – munkások, lumpenproletárok és lecsúszott tisztviselők – életének központja. Címét pedig éppen ezért a lármás, forgalmas Alexanderplatzról kapta. Főszereplője, Franz Biberkopf szállítómunkás, a...