Színház Velem

Életem egyik legmeghatározóbb színházi élményét 2018. június 3-án, az Operettszínház Rebecca előadásának köszönhetem. Annyira mélyen belémégett, hogy több mint fél év elteltével is libabőrös leszek, ha csak eszembe jut. Mivel érték el ezt? Ha továbbolvasol, remélem, az írással át tudom adni azt az érzést, ami akkor és ott rabul ejtett. Ennek a darabnak a történetét is egy regény ihlette: Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya című műve. A főhős a névtelenségbe burkolózó „Én”, aki Monte Carlóba az amerikai Mrs. Van Hopper társalkodónőjeként érkezik, és találkozik Maxim de Winterrel, egy angol nemes férfivel, aki felesége, Rebecca halála után komorrá válik és magába zárkózva él. A férfi szívét viszont a naiv és kedves lány - „Én” - elkezdi felolvasztani. Nem volt könnyű dolga, mert soha sem tudhatta, hogy Maxim milyen emlékképtől komorul el, vagy jön dühbe. A férfi megkéri a lány kezét, és még az utazása során feleségül is veszi. Az új feleségnek az otthoniak közül nem minde

Idén ez volt az első alkalom, hogy drámát és nem musicalt néztem színpadon. Az Alfred Döblin regénye nyomán, Mikó Csaba által színpadra adaptált, majd Kovács D. Dániel és Bíró Bence révén továbbgondolt Berlin, Alexanderplatz nem bizonyult könnyen befogadható darabnak. Nehéz megállapítani, hogy az influenzaszezon és a betegség miatt érzem ezt így, vagy valami mégsem sikerült annyira jól, mint ahogy a rendezők szerették volna, vagy esetleg pontosan elérték a céljukat, csak nekem más az ízlésvilágom. A történet Döblin regénye 1929-ben lát napvilágot és életművének legjelentősebb darabja, az európai expresszionizmus korszakot meghatározó, kiemelkedő alkotása.   A történet helyszíne Berlin, a 20. század modern nagyvárosa, valamint a keleti városrész proletárnegyedeiben élő kisemberek – munkások, lumpenproletárok és lecsúszott tisztviselők – életének központja. Címét pedig éppen ezért a lármás, forgalmas Alexanderplatzról kapta. Főszereplője, Franz Biberkopf szállítómunkás, aki m

Szabó Magda regényéből készült musicalt 2008 márciusában mutatták be először az Operettszínházban. Azóta is töretlen sikerrel tűzik műsorra minden évben, én mégis most láttam először. Történet A főszereplő Vitay Georgina életét bemutató történet egyszerre csal könnyet a szemünkbe a nevetéstől és a szomorú, nehéz pillanatoktól. 1943-ban a II. világháború idején vagyunk. Vitay apja tábornok, aki társaival felismeri, a háború elveszett. Lányát szeretné biztonságban tudni, így kerül Gina Árkodra, egy intézetbe. Sajnos a beilleszkedés nem megy könnyen. A gyerekek kegyetlenek tudnak egymással lenni és kiközösítik a kislányt. Gina szökést kísérel meg, ami sikertelenül zárul, de ezt követően apja meglátogatja, és elmondja neki legféltettebb titkát. Megosztja vele, miért hozta el otthonról és kéri, legyen jó kislány. Gina hirtelen kénytelen felnőni, és egyszeriben megváltozik minden. A lányok bolondos játékai, kegyetlen bánásmódjuk már nem fájnak neki annyira: tudja, hogy eközben so