Ugrás a fő tartalomra

Apáca show az Operettszínházban


Kezdetek

Az Apáca show (Sister act) olyan kultfilm, amelyet generációk ismernek és szeretnek. Magyarországon 1993-ban mutatták be. Whoopi Goldberg, mint fekete apáca egyből belopta magát a szívünkbe. A dalok, a hangzásvilág, maga a történet szórakoztató és egyedülálló volt a maga nemében. Nem csoda, hogy folytatása és második része lett a filmvásznon is.

A történet...

Deloris Van Cartier bárénekesnőről szól, akinek a pasija egy gengszerfőnök. Szeretne sztár lenni, de a férfi nem veszi komolyan. Egy szerencsétlen véletlen folytán szemtanúja lesz, ahogy ez az ember lelő valakit. Menekülése első állomása a helyi kapitányság, ahol Eddie Souther hadnagy siet a segítségére. Delorist a Szent Katalin zárdába viszi, ahol apácának öltözve kell elvegyülnie, míg a tárgyalás ideje el nem érkezik. Ennek sem a zárda főnökasszonya, sem Deloris nem örül. Viszont a templom anyagi bajban van, és a rendőrség fizet a zárdának, hogy befogadják a menekülő énekesnőt. A nő gyorsan belopja magát az apácák szívébe. A kórus tagjai megtalálják a saját hangjukat, így az addig elviselhetetlenül rosszul éneklő társaság hirtelen elkezdi bevonzani a templomba az embereket. A fordulat ott következik be, amikor Deloris egy tévé adásnak köszönhetően „lebukik”. Ő II. János Pál pápa látogatásakor, mégis fellép a testvérekkel, hogy együtt énekeljenek. A történet vége happy end: Deloris mellett kiállnak a testvérek, a gengszerfőnököt pedig elkapják. A film és a musical történetében pár helyen eltér, de összességében jól követhető, és nem hagy hiányérzetet a nézőkben. Hacsaknem egy-két dal kapcsán, amelyek a filmben szerepelnek, de a musicalből kimaradtak.

Színház

2006-ban mutatták be először a musicalt, Pasadenában. A Broadway viszont csak 2011-ben tűzte műsorára. A nehézséget évekig az okozta, hogy a darab főszereplőjét csak fekete színész játszhatta, és néhány éve van csak arra lehetőség, hogy fehér Deloris Van Cartier álljon a deszkákra. A darab jogai elég szigorú szabályok szerint kerültek Magyarországra is. Non-replica, azaz nem lehet az eredeti bemutató másolata. Az Operettszínház magazinában Szente Vajk, a darab rendezője elmondja, hogy ez nemcsak azt jelentette, hogy mást csinálhat, mint ami az eredeti musicalben volt, hanem mást is kellett alkotnia. Újra kellett gondolni az egész előadást úgy, hogy közben a szövegkönyvön nem lehett egy betűt sem változtatni. Úgy vélem, a rendező kollégáival sikeresen eleget tett ennek az elvárásnak. Az I will follow him című dal hiányzott, de a látványvilág, a pörgős és nagy tömegjeleneteket bemutató rendezés, a jól összeválogatott szereplőgárda kárpótol minket emiatt.


A darabot Budapesten 2018. augusztusában mutatta be az Operettszínház. A nagysikerű film után egy olyan produkciót állítottak színpadra, amely várhatóan évekig fog a közönség örömére műsoron maradni. Számomra külön boldogságot jelent, hogy egyre többen érdeklődnek a színház világa iránt. Ez a darab bevonzza azokat a nézőket is, akik lehet, amúgy inkább a tévé előtt ülnének. Könnyed vidámsága, látványos jelenetei, fülbemászó dallamai egy estére kikapcsolódást nyújtanak a szürke, egyhangú, munkás hétköznapokból.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Liliom a Vígben

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nem most láttam előszőr színpadon, hanem 2014. június 19-én, pont a születésnapomon a Thália Színházban, Csányi Sándor és Schell Judit főszereplésével. Akkor egy könnyed, mégis a mű mondanivalóját tekintve szomorú, de a problémát a gyökerénél fogva bemutató előadást vittek színpadra. Bevallom őszintén, hogy Csányi Sándor játékáért nem rajongtam, szerintem a szerepét túljátszotta. A díszlet, a szereposztás, a jelmezek azonban kiválóak voltak. Éppen emiatt is kíváncsian vártam, hogy a Vígszínház rendezője, ifj. Vidnyánszky Attila hogyan jeleníti meg ezt a nem túl vidám történetet. A 2018. december 15-én bemutatott színmű nem vonzza a közönséget. Ezt jegyvásárláskor még nem láttam, viszont egy-két nappal az előadás előtt ránéztem, van-e szabad hely. Meglepődve tapasztaltam, hogy temérdek jegyet lehet még rá kapni. Akkor már kezdtem gyanakodni. Itt valamit nagyon elrontottak, vagy még mindig nem elég befogadó Budapest közönsége a Vígszínház m...

Berlin, Alexanderplatz – tisztességtelen tisztes ember

Idén ez volt az első alkalom, hogy drámát és nem musicalt néztem színpadon. Az Alfred Döblin regénye nyomán, Mikó Csaba által színpadra adaptált, majd Kovács D. Dániel és Bíró Bence révén továbbgondolt Berlin, Alexanderplatz nem bizonyult könnyen befogadható darabnak. Nehéz megállapítani, hogy az influenzaszezon és a betegség miatt érzem ezt így, vagy valami mégsem sikerült annyira jól, mint ahogy a rendezők szerették volna, vagy esetleg pontosan elérték a céljukat, csak nekem más az ízlésvilágom. A történet Döblin regénye 1929-ben lát napvilágot és életművének legjelentősebb darabja, az európai expresszionizmus korszakot meghatározó, kiemelkedő alkotása.   A történet helyszíne Berlin, a 20. század modern nagyvárosa, valamint a keleti városrész proletárnegyedeiben élő kisemberek – munkások, lumpenproletárok és lecsúszott tisztviselők – életének központja. Címét pedig éppen ezért a lármás, forgalmas Alexanderplatzról kapta. Főszereplője, Franz Biberkopf szállítómunkás, a...