Szutyok – biztosan szutyok?

Pintér Béla és Társulata darabjáról korábban is írtam már, és nagy valószínűséggel fogok is még. Ezért ha azóta sem szeretted meg, ne olvasd tovább. Ellenben ha már az előző bejegyzés után is azt érezted, hogy nem múlhat el úgy több idő, hogy nem láttál egyetlen Pintér Béla rendezte darabot sem, akkor most még inkább meg fogsz veszni, mert szinte lehetetlen jegyet kapni rájuk.

A színdarab egy fájó élethelyzettel indul. Attila és Irén gyermeket szeretne, azonban öt év próbálkozás után, többszöri orvosi beavatkozással a hátuk mögött egyszer csak megtudják a legrosszabb hírt, amire ilyen esetben bárki összeomolna. Az utolsó beültetés és beavatkozás során az orvosok endometriózist találnak Irénnél, és már nem tudják megmenteni sem a méhét, sem a petevezetékeit. Értéktelennek és csonkának érzi magát. Az őrület határán, tébolyult állapotában férjével, Attilával elmennek a közeli állami gyermekotthonba, hogy legalább örökbe fogadhassanak egy kisbabát. Viszont rengetegen várnak kisbabára, két év a várakozási idő, a kamaszok meg nem kellenek senkinek. Ott tartózkodásukkor éppen arra jönnek a 8. osztályosok, és a pár végül kiválaszt egy rimánkodó tinit, Rózsit, akinek a fogai annyira csúfak, hogy maszkot hord, ne lássa senki torzulását. Viszont ez a Rózsi vérszerződést kötött barátnőjével, Anitával, aki nélkül nem megy sehova egy tapodtat sem. Szerencsétlen elgyötört pár igent mond látatlanban is mind a két gyerekre. Anita viszont roma származású, amitől a falu teljesen felháborodik, és majdhogynem ki is közösítik őket. Végül azonban megszeretik a lányt, viszont Rózsit, akinek a beceneve nem más, mint Szutyok, nem tudja senki sem szeretni. Szeretet nélkül élni pedig fájdalmas, és további torzulásokat szül a lelkében. Rózsit nem áldotta meg a jó Isten érzelmi intelligenciával. Az egész darab történetét viszont nem szeretném előre elmesélni, se a csattanókat teljesen lelőni. Az előadás vége - a már Pintér Bélától megszokott – meghökkentő és váratlan megoldásokkal a székbe „nyomja” az embert. Mire gondolok ezalatt pontosan? Arra, amikor látsz vagy hallasz valamit, és megmerevedsz. Visszafojtod a lélegzetedet, és szó szerint azt érzed, hogy lefagytál. Se nem látsz, se nem hallasz csak nézel ki dermedten a fejedből.

Az előadás napokig dolgozik benned tovább. Vajon Szutyok, alias, Rózsi tényleg annyira szívtelen volt? Vagy ilyen furcsán szeretett és védte meg azokat sajátságos eszközeivel, akik mégis fontosak voltak neki? Direkt, szánt szándékkal volt velejétől romlott és rossz, vagy a helyzet és az életében megélt elutasítás tette azzá? Gonoszságból tette, amit tett? Biztosan? A darabban megjelenik a zsidó- és romagyűlölet, a jobbikos gárdista, a falu összefogása és kirekesztése, az árva sorsra jutott gyerekek eleve megpecsételt sorsa. Tényleg nincs kiút ebből, és a gének letagadhatatlanok? Van-e joga az életre egy megcsalásból fogant félig zsidó, félig roma gyereknek, akinek az anyja még maga is tini?

Hiányzik még valami a végéről, vagy ez a történet így kerek és egész, ahogy Pintér Béla megírta, megrendezte, és a társulat előadta? Feltűnik-e a darab alatt bárkinek is, hogy az elején a színpad deszkájába állítva ott marad egy konyhakés, ami akár gyilkos fegyver is lehet? És feltételezhetjük-e, hogy mi lesz az előadás vége?

Szutyok… te piszok.

Pintér Béla és Társulata… lebilincselő, hiteles, érzelemmel teli játék.

Ezt is látni kellett és látni kell… Jegyekért érdemes feliratkozni a PBT honlapján a hírlevélre vagy előjegyezni azt a darab alatt.