Hamlet – téboly és feszült figyelem az Örkény Színházban

Napokkal később is nehéz szavakba önteni az Örkény Színház Hamlet előadásával kapcsolatos élményeket, érzéseket. Shakespeare királydrámáiról általánosságban elmondható, hogy véresek és sötétek. A Hamlet története is bővelkedik a halottakban és az őrületben. De miben más, mit mutat számunkra Bagossy László rendezésében?

Hamlet dán királyfi, akinek alig hunyt el apja, máris nagybátyja veszi át a trónt és tölti be a király után a hitvesi ágyat is. Hamlet szellem képében találkozik az apjával, aki felfedi előtte, hogy gyilkosság áldozata lett. A királyfi bosszút forral, de ebben a furcsa helyzetben csak leghűségesebb barátja, Horatio tudja – ha tudja –, hogy Hamet nem őrült meg a gyászban – vagy az Ophelia iránti szerelemben -, hanem így próbálja leplezni gonosz tervét a király ellen. A darab alatt azonban igazán egy percig sem tudhatjuk, hogy a királyfi tényleg nem tébolyult meg egészen. Vér, halottak, szándékosan, szándéktalanul elkövetett bűnök. Bűnbánás, ami őszintétlen, és meg is lesz az ára.

Bagossy Levente díszlete minimalista, és egy lelátóra helyezi az egész darab cselekményét. Ami hol stadion, hol színház, hol harci hajó a tengeren, hol pedig csak a kastély része, esetleg temető vagy harctér az utolsó jelenetben. Korabeli és korunkbeli megnyilatkozások furcsa elegye ez a darab. A régies, shakespeare-i beszéd keveredik jelen korunk dallamaival, és a záró jelenetben a mobiltelefonnal való szelfizéssel. A színészek némely jelentben a nézőből űznek gúnyt, amikor megcsörrenő mobiltelefon és cukorkászacskóval zörgéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy mekkora tiszteletlenség mindez velük, a játékukkal szemben. Hozzáteszem, mindez hiába, mert a nézőtéren többször lehetett hallani cukorkáspapírral zörgő embereket. Persze ebben az influenzás időszakban érthető is lehetne, de valljuk be, a cukorka elfogyasztására vagy megválasztására is találhatunk más praktikákat. Például, ha muszáj, válasszunk olyan fajtát, amivel nem zavarjuk az előadást.

Az egész darab olyan lebilincselő színészi játékkal került átadásra, hogy feszült figyelemmel vártam mi fog következni. Hamlet tébolyult arcáról le sem tudtam venni a szemem. Megbabonázott Polgár Csaba az előadásával. A színdarab alatt meglepően sok poén hangzott el. Hol magunkon nevettünk, hol az abszurd, lehetetlen helyzeteken, hol pedig csak mert feltört a belső, kényszerű feszengésünk, esetleg saját bűnös voltunk. A darabot azonban könnyes szemmel tapsoltam meg. Hogy miért könnyeztem? Magam sem tudom, de az érzelmek, amiket ezen az estén a színészek megmutattak nekünk, ilyen hatást keltettek bennem.

Ha pár szóval kellene jellemeznem az Örkény Színház Hamletét, talán a feszült figyelem megfelelő lehetne. De nézzétek meg és döntsétek el ti, ahogy azt is, hogy a darab dán királyfija tényleg elmeháborodott volt-e vagy csak egy szerencsétlen balek.