Rebecca – személyiségváltozás egy drámán keresztül

Életem egyik legmeghatározóbb színházi élményét 2018. június 3-án, az Operettszínház Rebecca előadásának köszönhetem. Annyira mélyen belémégett, hogy több mint fél év elteltével is libabőrös leszek, ha csak eszembe jut. Mivel érték el ezt? Ha továbbolvasol, remélem, az írással át tudom adni azt az érzést, ami akkor és ott rabul ejtett.

Ennek a darabnak a történetét is egy regény ihlette: Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya című műve. A főhős a névtelenségbe burkolózó „Én”, aki Monte Carlóba az amerikai Mrs. Van Hopper társalkodónőjeként érkezik, és találkozik Maxim de Winterrel, egy angol nemes férfivel, aki felesége, Rebecca halála után komorrá válik és magába zárkózva él. A férfi szívét viszont a naiv és kedves lány - „Én” - elkezdi felolvasztani. Nem volt könnyű dolga, mert soha sem tudhatta, hogy Maxim milyen emlékképtől komorul el, vagy jön dühbe. A férfi megkéri a lány kezét, és még az utazása során feleségül is veszi. Az új feleségnek az otthoniak közül nem mindenki örül. A Manderley-ház házvezetőnője, Mrs. Danvers, a néhai Mrs. de Winter egykori nevelőnője és bizalmasa, minden tőle telhetőt megtesz, hogy megnehezítse az új úrnő életét, aki majd megszakad azért, hogy Maxim kedvében járjon. Mrs. Danvers botrányos helyzetbe hozza az új Mrs. de Wintert, aki első ízben összeomlik és még az öngyilkosság is megfordul a fejében. Maxim komorsága és nehéz természete mögött azonban súlyos terhek bújnak meg, amik akkor kerülnek újra napvilágra, amikor a Manderley-ház kikötőjének közelében megtalálják Rebecca hajóroncsát és a nő holttestét. Maxim ekkor meséli el az új Mrs. de Winternek a titkát. A színdarab, ahogyan a regény is, egy erőteljes személyiségváltozást ír le. Ahogy a főszereplőnk naívából határozott, kemény, érett, felnőtt nőként küzd és áll ki a férje mellett, amikor baj van. Megmutatja, hogy igenis lehet és kell is küzdeni, és nem szabad feladni. Ahogy kiáll magáért és a férjéért, és szembeszáll még Mrs. Danverssel is, példaértékű. Viszont a darab itt még nem ér véget. További fordulat, amikor a házvezetőnő megtudja, hogy Rebecca, akit ő olyannyira szeretett, még neki is hazudott. Mrs. Danvers megtébolyultan viselkedik és lángba borítja a mesés kastélyt. Nagyobb jót úgymond nem is tehetne, mert ez ad lehetőséget „Én”-nek és Maxim de Winternek arra, hogy maguk mögött tudjanak mindent. A múlt kísérti még őket, de már nem kell benne élniük tovább.

Daphne du Maurier regénye alapján a musicalt a világhírű Lévay Szilveszter-Michel Kunze páros készítette el, akik az Elisabeth és a Mozart! szerzőpárosai is voltak. A magyar bemutatóra 2010 tavaszán került sor, majd az előadást újra 2017-ben állították színpadra és az én legnagyobb örömömre, még mindig játsszák. Sajnos sok remek darabról maradtam le az elmúlt években, amikkel remélem idővel hasonlóan járnak majd el az Operettszínházban. Erről a musicalről viszont bátran mondhatjuk, hogy Lévay Szilveszter szövegkönyve, Michel Kunze zenéjével és Béres Attila rendezésében kortalan és örök. A színészek pedig hitelesen, kifinomultan, hangtechnikai bravúrokkal adják elő ezt a darabot is. Dancs Annamari „Én” szerepében, Homonnay Zsolt, aki Mr. de Wintert alakította és Janza Kata mint Mrs. Danvers számomra sikeresen és teljes átéléssel jelenítették meg a karaktereiket. Olyan feltörő hangokkal és színészi játékkal, amely megmutatta azt az erőt, ami ebben a csodálatos darabban mélyen benne van felejthetetlen és örök élményt nyújtva.

Nem véletlen tehát, hogy azon az estén az egész színház nézőközönsége hosszú perceken keresztül állva tapsolt, és fél év elteltével is szívesen hallgatom a Rebecca fülbemászó dalait.