Egy szerelem kezdete

2000. október 6. Egy szerelem kezdete. És egy idézet, ami ugyan közhelyes és elcsépelt, de a mai napig sokat jelent számomra.

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...” (Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)

Nem szeretnék önjelölt színikritikus lenni. Nem én leszek az az ember, aki meg fogja mondani a tutit, hogy mit érdemes és mit nem megnézni a színházban. Mindösszesen leírom, átadom azt, amit bennem keltet, ébresztett egy-egy alkotás. Legyen az a kőfalak között, egy nyári estén a szabadban előadva, vagy egy zár pincében bemutatva, esetleg csak általam elolvasva.

Kezdetnek, elmesélem, hogy mikor és mivel kezdődött ez a történet...

2000. október 6-án, 13 évesen volt az a meghatározó élmény a fehérvári Vörösmarty Színházban, ami után szerelmes lettem egy életre a színház világába. A Valahol Európában musical megérintette a lelkemet. Ezt követően még ugyanebben az évadban háromszor láttam az előadást, de szüleim nem hátráltak meg, jöttek velem újra és újra, hogy egy estére elvarázsolhasson ez az új világ, amit ott Székesfehérváron megismertem. Azon szerencsések közé tartoztam, akik Szabó Gyula főszereplésével láthattuk a II. világháború utolsó napjaiban Kelet-Európában hontalanul, éhesen, rongyosan kóborló gyerekek történetét.

A musical alapjául Radványi Géza Valahol Európában c. filmje szoltált. A darab szövegkönyvén olyan jeles rendezők és dramaturgok dolgoztak, mint Böhm György, Korcsmáros György vagy Horváth Péter (szerk. Horváth Péter a Padlás c. darab szövegkönyvírója is volt). A zene dallamos játékossága, de mégis a komoly szövegeket megszólaltató hangzása Dés László, Nemes István és Malek Miklós közös munkájában valósult meg. A vidéki színházba az Operettszínház művészei jöttek vendégszerepelni, hogy közösen a helyi színészekkel és gyerekekkel eljátsszák ezt a napjainkban is aktuális darabot.

A történet arról szól, hogy ezekben a viszontagságos időkben, egy csapat gyerek hogyan éli túl a háborút és találnak menedéket, otthont. Történet emberségről, barátságról, összetartásról, álmokról, bátorságról egy embertelen világban.

Napjainkban a Pesti Magyar Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, valamint 2019 nyarán a Soproni Petőfi Színház előadásában a Fertőrákosi Barlangszínházban látható az előadás.

De miről is lesz szó ezen a blogon?

Ahogy a blog neve is utal rá Színház Velem. Összességében elmondható, hogy 2000 óta a színház hozzám tartozik. Alakított, formált, terelt. Most 2019. január 17-én, 72 előadást láttam már vagy egyszer, vagy többször színházban vagy operában. Ezt a kedves olvasók az Ezt láttam fül alatt - ahol folyamatosan frissül majd a lista - meg is találják.
Tervem és szándékom, hogy az általam látott darabokról írjak. Rövidebben, hosszabban megosszam azokat az érzéseket, tanulságokat, tapasztalatokat, amiket ezeket nézve, hallgatva megéltem. Nem szeretnék kritikus lenni, de a blog hangvétele személyes lesz és szubjektív. Remélem lesz olyan köztetek, aki visszatérő olvasómmá válik, de elfogadom, hogy mások vagyunk és lehet neked mást adott vagy mondott ugyanaz a mű. Éppen ezért kérlek a kritikus hangvételt került az oldalamon. Fogadd el, hogy én így láttam az adott művet.

És ki vagyok én?

Olvasd el a blog Magamról fülét és mindent megtudsz rólam, és erről a szerelemről, aminek te is a tanúja lehetsz.