Színház Velem

Nehéz elvonatkoztatni egy látott műtől, ha ugyanazt a témát dolgozza fel, de mégis teljesen más műfajban. Az Én József Attila musicalt látva a Madách Színházban ez nem is sikerült most egészen. Tavaly tavasszal volt szerencsém a Pesti Színházban Vecsei H. Miklós egyszemélyes előadásában megnézni a Mondjad, Atikámat! Mi a közös bennük? Ahogy a címből is következtetni lehet, mind a kettő József Attila életét dolgozza fel. És a különbségek? Erről fog szólni ez a mostani bejegyzés. Mondjad, Atikám! Elképesztő, utánozhatatlan, egyedülálló, hamisíthatatlan, libabőr, döbbenet, mélység és magasság. Ezek az érzések és gondolatok jutnak először eszembe, ha az előadásra emlékezek. Elég közel ültünk ahhoz, hogy az összes érzelmet Vecsei arcán közelről lássuk. A történet József Attila életét mutatja be. Korai gyermekéveire emlékezik és a nehézségekre, amiből egész életében kijutott. Szerelmes természetére, mert nem volt olyan, hogy vagy ne lett volna szerelmes, vagy ne gyötrődött

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nem most láttam előszőr színpadon, hanem 2014. június 19-én, pont a születésnapomon a Thália Színházban, Csányi Sándor és Schell Judit főszereplésével. Akkor egy könnyed, mégis a mű mondanivalóját tekintve szomorú, de a problémát a gyökerénél fogva bemutató előadást vittek színpadra. Bevallom őszintén, hogy Csányi Sándor játékáért nem rajongtam, szerintem a szerepét túljátszotta. A díszlet, a szereposztás, a jelmezek azonban kiválóak voltak. Éppen emiatt is kíváncsian vártam, hogy a Vígszínház rendezője, ifj. Vidnyánszky Attila hogyan jeleníti meg ezt a nem túl vidám történetet. A 2018. december 15-én bemutatott színmű nem vonzza a közönséget. Ezt jegyvásárláskor még nem láttam, viszont egy-két nappal az előadás előtt ránéztem, van-e szabad hely. Meglepődve tapasztaltam, hogy temérdek jegyet lehet még rá kapni. Akkor már kezdtem gyanakodni. Itt valamit nagyon elrontottak, vagy még mindig nem elég befogadó Budapest közönsége a Vígszínház m